Késői laskagomba

Pleurotus ostreatus

Fotó: © Fődi Attila

Kalap: 4–35 cm széles, féloldalas, eleinte domború, majd ellaposodik, tölcséresedő, kagyló, nyelv vagy lapát formájú, több kalap gyakran emeletesen, egymás felett helyezkedik el. Felülete csupasz, széle sokáig behajló. Szürkés, acélszürke, szürkés-sárgásbarna, barna, kékesszürke, hidegebb időben sötétebb színű.

Lemezek: fehéresek vagy halványszürkések, mélyen lefutók, sűrűn állók.

Tönk: 1–10 cm hosszú, 1–3 cm átmérőjű, néha hiányzik vagy többnyire rövid, oldalt álló, gyakran erősen csoportos. Fehéres színű, alsó része több-kevésbé pelyhes-szöszös.

Hús: vastag, a kalapban rugalmas, a tönkben kemény, szívós, fehéres színű, szaga nem jellegzetes, íze kellemes.

Spórapor: fehéres, nem amiloid.

Előfordulás: októbertől decemberig, többnyire elhalt, ritkábban élő, de legyengült lombosfák (gyümölcsfák kivételével) törzsén, tuskóján és/vagy tövében, azon kívül egyéb lombosfa anyagon, fűrészporon kisebb-nagyobb csokrokban terem. Fehérkorhadást okozó, hazánkban gyakori faj.

Étkezési érték: ehető, árusítható, gyógyhatású faj, de öregen rágós, szívós lehet. Hibridjeit nagy mennyiségben termesztik.

Fajleírás:

Albert László, Locsmándi Csaba, Vasas Gizella: Ismerjük fel a gombákat! : Ehető és mérges gombák. Budapest : GABO, 1995, 2010. p. 129.
Gerhardt, Ewald: Gombászok kézikönyve. Budapest : M-érték Kiadó, 2011. p. 218.
Locsomándi Csaba, Vasas Gizella: Gyűjtsünk gombát erdőn, mezőn! Budapest : Cser Kiadó, 2013. p. 76.