Flammulina velutipes

 
Fotó: © Fődi Attila

Kalap: 1–9 cm széles, fiatalon domború, majd ellaposodik, sokszor kissé púpos marad, pereme idősen
hullámossá válhat. Élénksárga, narancssárga, okkersárga, közepe gyakran sötétebb, vörösbarnás, rozsdabarnás. Fehéres változata is létezik. Felülete nyálkás, ragadós.

Lemezek: a tönk előtt felkanyarodnak, majd kis foggal ránőnek. Ritkán állók, szélesek, krémszínűek vagy halványsárgák.

Tönk: 3–10 cm hosszú, 0,3–1 cm átmérőjű, hengeres, csövesedő, lefelé elvékonyodó, kissé gyökeresedő. Színe változatos, felül sárgás, lefelé barnás, vörösbarnás, tönkbázisnál feketésbarnás. Felülete bársonyos, nemezes.

Hús: kalapban vékony, rugalmas, tönkben rostos, szívós. Fehéres vagy halvány sárgás színű, jellegzetes hering- vagy halszagú, amely főzés hatására eltűnik, jóízű.

Spórapor: fehér, nem amiloid.

Előfordulás: szeptembertől áprilisig, erdőkben, parkokban, kertekben élő vagy elhalt lombosfák törzsén, tövén, korhadó tuskóin,egyesével vagy csoportosan terem, hazánkban gyakori.

Étkezési érték: a kalapja ehető, árusítható, ismert gyógyhatású faj. Ázsiában nagy mennyiségben termesztik.

Fajleírás:

Albert László, Locsmándi Csaba, Vasas Gizella: Ismerjük fel a gombákat!Ehető és mérges gombák. Budapest : GABO, 1995, 2010. p. 72.
Gerhardt, Ewald: Gombászok kézikönyve. Budapest : M-érték Kiadó, 2011. p. 160.
Locsomándi Csaba, Vasas Gizella: Gyűjtsünk gombát erdőn, mezőn! Budapest : Cser Kiadó, 2013. p. 133.