Halványuló galambgomba

Russula exalbicans

Fotó: © Fődi Attila

Kalap: 3–8(10) cm széles, eleinte félgömb alakú, domború, majd kiterül, végül közepe kissé benyomódik. Kalapbőre vékony, felülete matt. Bor-, ribizli- vagy világosvörös, már fiatalon is okkersárgásan foltos, melybe gyakran zöldes árnylat is vegyül, végül teljesen kifakul, legfeljebb csak a szélén marad vöröses.

Lemezek: fiatalon fehérek, majd krémsárgák, idősen szürkés árnyalatúak.

Tönk: hengeres, 1,5-3,5 cm átmérőjű, fehér, ritkán rózsás, helyenként okkerfoltos, öregedve gyakran kissé szürkülő.

Hús: fehér, idősen szürkül és puha lesz, gyengén gyümölcsillatú, kezdetben enyhén csípős, hosszabb rágás után enyhe ízű.

Spórapor: világosokker, amiloid.

Előfordulás: júniustól októberig, füves területeken, parkokban, kertekben, nyír alatt terem (nyírfa-mikorrhizás). Hazánkban nem gyakori.

Étkezési érték: csípős íze miatt nem ehető.

Fajleírás:

Gerhardt, Ewald: Gombászok kézikönyve. Budapest : M-érték Kiadó, 2011. p. 538.
Ryvarden, Leif, Melo, Ireneia: Poroid fungi of Europe. Oslo : Fungiflora, 2014. pp. 166–167.