Fehérbélű egyrétűtapló
Irpex lacteus
Fotó: © Fődi Attila |
Termőtest: egyéves, elterülő-visszahajló vagy oldalasan ülő, rendszerint zsindelyező 0,5–2 cm széles kalapokból áll vagy teljesen elterülő. Kalapbőre vékony, sima, bolyhos-bársonyos, fehéres vagy szürkésfehér színű, körkörösen sávozott, széle éles, szárazon behajló.
Termőréteg: fehéres, majd halvány krémszínű, pórusok főleg a termőréteg szélén találhatók, beljebb fogakból, tüskékből, lapokból álló (irpikoid).
Tönk: nincs.
Hús: vékony, max. 2 mm, szívós, fehér, jellegzetes szaga vagy íze nincs.
Spórapor: színtelen, nem amiloid.
Előfordulás: januártól decemberig (egész évben), többnyire lombosfák, olykor kéttűs fenyők elszáradt, a fán levő vagy már lehullott ágain, törzsén vagy tuskóján nő. Elsősorban erdőkben, parkokban, gyümölcsösökben, akácon, bálványfán, bükkön, kajszin, nyárfán, vadcseresznyén és vörös tölgyön terem. Fehérkorhadást okozó, hazánkban nem ritka.
Étkezési érték: nem ehető, de ismert gyógyhatású faj.
Fajleírás:
Gerhardt, Ewald: Gombászok kézikönyve. Budapest : M-érték Kiadó, 2011. p. 538. [önállóan nem, csak a változékony kéreggomba (Schizopora paradoxa) leírásában szerepel hasonló fajként]
Igmándy Zoltán: A magyar erdők taplógombái. Budapest : Akadémiai Kiadó, 1991. p. 70–71.
Ryvarden, Leif, Melo, Ireneia: Poroid fungi of Europe. Oslo : Fungiflora, 2014. pp. 238–239.