Eichleriella deglubens
Eichleriella deglubens
Fotó: © Fődi Attila |
A termőtest lapos, aljzatra simuló (reszupinátus) vagy enyhén kalaposodó, kalapbőre világos, fehéres, olykor kissé szöszös. Szorosan rögzül az aljzathoz (szubsztrátum), melyen legfeljebb 0,5 mm vastag, akár néhány centiméter hosszú kéregszerű bevonatot képez.
Termőréteg: sima, lisztes vagy sekélyen barázdált, helyenként ritkásan, szemölcsökkel vagy 0,2–0,5 mm magas hengeres tüskékkel díszített. Világos rózsaszín, hússzínű, sérülésre borvörösre színeződik, szárazon bőrszínű vagy szürkésbarna. Széle jól határolt, a termőrétegnél világosabb színű. Állaga frissen viaszos, puha, idősen száraz.
Élőhely: lehullott, korhadó lombosfa anyagon, elsősorban kőrisen, bükkön, nyárfán, mogyoróbokron, kivételesen lucfenyőn is, egész évben terem. Alig van dokumentált adata, de vélhetően ennél lényegesen gyakoribb.
Étkezési érték: nem ehető, étkezésre alkalmatlan, illata jellegtelen.
Fajleírás:
Breitenbach, Josef, Kränzlin, Fred: Pilze der Schweiz, Band 2. Nichtblätterpilze. Luzern : Verlag Mykologia, 1986. pp. 60–61. [a faj leírását Bódi Gábor és Fődi Attila fordította]
Buczacki, Stefan: Collins Fungi Guide. London : HarperCollins Publishers, 2012. p. 588. [a faj leírását Fődi Attila fordította]
Hagara, Ladislav: Ottova encyklopédia húb. Praha : Ottovo Nakladatelství s.r.o., 2014. p. 155. [a faj leírását Kamila Kociová, PhD fordította]