Hapalopilus nidulans, syn.: Hapalopilus rutilans

 
Fotó: © Fődi Attila

Termőtest: egyéves, oldalasan ülő, félkör vagy vesealakú, többnyire boltozott, domború, 3–8(10) cm széles kalapokból áll, egyedül vagy néhány kalapból álló csoportokban terem. Kalapbőre vékony, finoman bolyhos, kopaszodó, aranysárga, fahéj-, narancs- vagy vörösbarnás színű. Felülete nem zónázott, matt, gyakran dudoros, gödörkés, széle éles, szárazon olykor visszahajló.

Termőréteg: kalapszínű, a pórusok többé-kevésbé szabályosak, kerekded-szögletesek, néha megnyúltak, vékony falúak.

Tönk: nincs.

Hús: max. 2 cm vastag, fiatalon nedvdús, szivacsos, majd taplós, morzsalékos. Fahéjszínű vagy a kalapbőrhöz hasonló színű, jellegzetes szaga nincs. KOH hatására a termőtest minden része ibolyásbíbor színű lesz.

Spórapor: fehér, nem amiloid.

Előfordulás: júliustól novemberig, többnyire lombosfák, elsősorban tölgyek elszáradt, a fán levő vagy már lehullott ágain és kidőlt törzsén nő. A telepített akácerdők és fenyvesek kivételével a hazai lomberdőkben szórványosan mindenütt megtalálható. Tölgyön kívül, gyertyánon, bükkön, hárson, vadcseresznyén, nyíren, juharon, fűzön, kivételes esetben erdei fenyőn is megtalálható, a Sóstói Tanösvényen fehér akácról gyűjtöttem. Fehérkorhadást okozó, hazánkban gyakori faj.

Étkezési érték: mérgező, máj- és vesekárosodást okozó poliporsavat tartalmaz.

Fajleírás:

Gerhardt, Ewald: Gombászok kézikönyve. Budapest : M-érték Kiadó, 2011. p. 514.
Igmándy Zoltán: A magyar erdők taplógombái. Budapest : Akadémiai Kiadó, 1991. p. 60.
Ryvarden, Leif, Melo, Ireneia: Poroid fungi of Europe. Oslo : Fungiflora, 2014. pp. 208–209.