Fomes fomentarius

 
Fotó: © Fődi Attila

Termőtest: évelő, többnyire egyedül növő,  10–60 cm széles, oldalt álló, pata vagy párna alakú. Kalapbőre vastag, kéregszerű (2 mm-ig), csupasz, változatos színű. Fiatalon halványbarnás, idősebben barnásszürke, majd szürke színű, pereme sárgásbarna, krémszínű vagy okkeres. A többéves termőtestek körkörösen barázdáltak.

Termőréteg: likacsos, kezdetben krémszínűek, később piszkosszürkék, végül barnás színűek. Pórusai igen aprók, kerekdedek, szabályosak.

Tönk: nincs.

Hús: vastag, de a csöves résznél vékonyabb, már fiatalon is taplós, később fás keménységű, rozsdabarna. KOH hatására feketedő.

Spórapor: fehér, nem amiloid.

Előfordulás: januártól decemberig (egész évben), legyengült élő vagy elhalt lombosfákon, főként bükkön terem, de dión, égeren, fűzön, gyertyánon, hárson, juharon, kőrisen, nyárfán, nyíren, szilen, szilván, tölgyön, vadgesztenyén is találtak már. Elvétve jegenyefenyőn is előfordulhat. Fehérkorhadást okozó, hazánkban gyakori faj.

Étkezési érték: nem ehető, de a népi gyógyászatban vérzéscsillapító hatása miatt használták.

Fajleírás:

Albert László, Locsmándi Csaba, Vasas Gizella: Ismerjük fel a gombákat!Ehető és mérges gombák. Budapest : GABO, 1995, 2010. p. 152.
Gerhardt, Ewald:
Gombászok kézikönyve. Budapest : M-érték Kiadó, 2011. p. 546.
Igmándy Zoltán: A magyar erdők taplógombái. Budapest : Akadémiai Kiadó, 1991. pp. 51–52.
Locsomándi Csaba, Vasas Gizella: Gyűjtsünk gombát erdőn, mezőn! Budapest : Cser Kiadó, 2013. p. 48.